– Hol vagyok? – kérdeztem.
– Jó helyen – válaszolt Ő, és eltűnt a ködben.
Kényelmesen belefúrtam a hóba a bakancsom orrát, és vártam. Türelmesen. Csak az idő maradt hűséges hozzám. Ott állt mellettem halkan pihegve. Megfogtam a kezét, s néztük a messziben kigyúlt piros csillagokat.
– Zöld?! – kérdezte – zöld az nincs?
– Nincs, Idő úr – feleltem, mire kitépte ujjait az enyéim közül. Sértődötten lépdelt előre ólomlábain, negyedóránként toporzékolva, óránként sikítva néhányat.
– A rózsaszín legyen, vagy inkább a kék? – jött felém egy szőkeség, karján két ruhadarabbal.
– Talán...talán a kék – hebegtem.
– A zebrákat képviselem. Nyugodt, békés állatok vagyunk mindahányan – galoppozott el mellettem egy barna.
– Nagyszerű – bárgyú vigyor.
– Imádlak! Egyszerűen IMÁDLAK! – beszélt a tükörképéhez a harmadik.
– Örülök... – próbáltam hozzászólni.
– Hosszadalmas közvélemény-kutatásaim alapján azt a következtetést merem megkockáztatni, miszerint a legjobb tanuló is megengedhet magának egy hármast – darálta a következő.
– Az életen gondolkodtam – szólt egy újabb lányhang.
– És, megérte? – csengett fel egy másik.
– Nagy szavak – dünnyögte Idő úr, s szabadjára engedett egy percet a végeláthatatlannak tűnő sorból.
Arcok villantak fel a lámpafénynél, s pillanatokon belül már csak elmosódott emlékük keringett az éterben. Körülnéztem. Idő úr is elillant, hangtalanul. Ordítani? Felesleges. Úgy sem hallja senki.
– Köd asszonnyság, Ön szerint...Ön szerint miért ez a hatalmas csend?...Mondjon már valamit asszonyom, kérem!...Hölgyem, csak egy kis könyörületet a szerencsétlen árva lélekkel szemben!Egyetlen szóval is beérném...
Köd asszonyság bölcs hallgatásával a nyomomban elindultam a semmi felé. Valahol egy katicabogár szegődött mellém. Csendben pihent a tenyeremben, amikor a sötétből Nap úrfi tört elő diadalittasan. Rám kacsintott, s ezernyi puha ujjacskájával átemelt egy óceánméretű hó tócsán. A távolban egy ismerős faajtó körvonalai rajzolódtak ki. Felette, egy bolyhos felhőn Idő úr terebélyesedett el. A napsugarak finoman körbearanyozták gömbölyű kis testét.
– Hová tűntél uraság? – kérdeztem.
– Öt napja várlak – felelte – az annyi, mint százhúsz óra, ami egyenlő hétezer-kétszáz perccel, ami pontosan négyszázharminckétezer másodperc. Összeszedhetnéd már magad! Én is megtaláltam a zöld csillagomat.
Amikor beléptem a szobába Ő ült az asztalnál. Kezében csonkig égett cigarettával a fejét támasztotta. Mellételepedtem. És néztem. Egyre csak néztem.
– Megjöttem drága! – suttogtam a fülébe aztán, és végigsímítottam szomorú arcán – Szép vagy. És hiányoztál! Beszéltem Idő úrral is, és a nyolcpöttyű katicabogár...
Felállt.
– Furcsa vagy ma – mozgatta kelletlenül ajkait. Elérzéktelenedett lénye lassan halványodott el a messziben. Köd asszony észrevétlenül ölelte széles vállát, ahogy kisétált az életből. Az enyémből, az övéből, s a világéból.
A szerzőről
1987-ben születtem Zentán (Vajdaságban), s (ideiglenesen?) jelenleg is itt élek. Érettségimet a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola és Kollégium ének-zene szakán szereztem. Ezt követően az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom tanszékére iratkoztam, melynek abszolvens hallgatója vagyok. Gyerekkorom óta falom a könyveket, a meseolvasás mellé hamar azok írása is társult, s jó néhány pályázaton értem el dobogós helyezést irományaimmal. Első komolyabb szövegeim középiskolás éveim alatt születtek, melyekre a Középiskolások Művészéti Vetélkedőjén kaptam visszaigazolást, ahol 2005-ben harmadik díjat nyertem önálló novella kategóriában. Néhány alkotás nélküli év után tévedtem a publicisztika területére. 2010 májusa óta jelennek meg cikkeim a Képes Ifjúság hasábjain, mely régiónk egyetlen ifjúsági hetilapja. Általában irodalmi és zenei eseményekről adok számot az olvasóknak, művészinterjúk, fesztivál-beszámolók kerülnek ki kezem alól. Természetesen más témakörök mélyére is leások olykor, s legfrissebb riportomat, mely a bántalmazott gyermekek életébe enged bepillantani, első díjjal jutalmazta a Közegellenállás című riportpályázat zsűrije. Szépirodalmi (re)próbálkozásaim közelre mutatnak vissza. Ezeknek csekély eredményét különböző antológiák és mesekönyvek tarják számon.
