Aludnék.
Freudi mélyen
analizálnám a tegnapi napot
és nem kötnék bele barátom,
Jung ellenérveibe,
csak asszociálnék és
azonnal le is írnám a szavakat,
latenciaidőm a tudattalanban
új képekbe talán még
elmerül, s kósza misztikusan
himbálózik
legbelül…
Lehet olyan hat óra
vagy talán annyi sem
a horizont vízszint alatt lebeg.
Félálomban ér a döbbenet,
hogy vigécünk ismét
elveszítette időérzékét
vagy csak komplexusai a környék
apjává tették,
s libidója Oidipusért kiállt
és messze táncolnak a fák,
s velük Kosztolányi sem
az Üllői-útról dalol
és nincsen „kip-kop”,
csak itt köveznek
legbelül valahol…
Álmodnék.
Mézédes „Tengeróceán”
illat lengené be
hosszúra nőtt hajam
selymét és
exmetaforákat
karcolnék
a város homlokára…
Micsoda önfeledt játék
lehetne!
Ajándékul a Létért,
mi még nem törött
cserepe
testedény hitemnek…
Lehet olyan hat óra
vagy talán annyi sem
a horizont vízszint alatt lebeg…
Hüledezik a képzelet és a
párna szíve fülemen
takaróm a fejemen,
persona és árnyék
patológiás Selbst
forog egy tengelyen…
A zizegés szétmarcangol,
eloszt, s megfoszt
kompenzálni,
ébredésre tisztítja fel
szemem pilláit,
zúzalékos tekintetem
átütemezi,
szavatossági címkém
az Úr keze javítja,
ím itt az apokalipszis
mind a négy lovasa,
midőn
„Befed ez a kék ég...”
A mai kor embere számára valódi nevem elég furcsán hangzik: Mocsár Gáborné Fehérvári Juditnak hívnak, de egy ideje kizárólag M. Fehérvári Judit néven írok. 1962. október 23-án születtem Debrecenben. A dátum elég furcsa, mert a régi rendszerben nem lehetett ünnepelni, s az 1989-es III. Magyar Köztársaság kikiáltása után pedig nemzeti ünneppé lett. Amúgy a mérleg és a skorpió határa, s gyönyörű őszi nap ez, ami a kínai horoszkóp szerint a Tigris állatövi jegye. Tulajdonságaimban ez utóbbinak minden egyes vonása nagyon illik rám. Cívis vagyok és lokálpatrióta, de pozitív értelemben. Éltem Moszkvában, Bajorországban, de Debrecen mindig visszavárt. A foglalkozásom: szakvizsgázott történelem-orosz-magyar-tánc-és drámapedagógus.
2010. december 25-éig tanítottam egy esztendő kivételével ugyanazon a munkahelyen, azóta szabadúszó vagyok. Jelenleg egészen más témában foglalatoskodom. Saját magam történésznek tartom, s erről tanúskodik az eddigi 15 Pro Cultura elismerésem és a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának ösztöndíja is. Ezeket összesen négy saját történelem tankönyvi modellemért kaptam. Szenvedélyesen szeretem a XX. századi életmód-és mentalitástörténetet és a zeneesztétikát, zenetörténetet.
Olyan 10-12 éves koromban kezdtem írni, de állandóan újabb kihívások vártak, így történt, hogy évtizedeket is kihagytam. Műveim megjelentek a Cimborában, a Hajdú-Bihar megyei Napló hasábjain, az Egyetemi Életben, a Históriában, a Modern Filológiai Szemlében, azŐszikékben, a Pannonkoktélban, a Kölcsey Társaság Évkönyvében, s legutóbb aVersmondó Folyóirat keresett meg, hogy legyek szerzőjük.
Az irodalommal kapcsolatosan nincsenek terveim, akármilyen furcsán hangzik is. Debrecenben tagja vagyok a Versbarátok körének, ami egy élő klub, s elég széles kapcsolatokkal rendelkezem a város kulturális életében. Szabad időmben szenvedélyes színház-és tárlatlátogató vagyok, s jómagam is szoktam kiállításokat megnyitni. Szerepeltem néhány antológiában, első önálló kötetem nyomdában van.
2010. december 25-éig tanítottam egy esztendő kivételével ugyanazon a munkahelyen, azóta szabadúszó vagyok. Jelenleg egészen más témában foglalatoskodom. Saját magam történésznek tartom, s erről tanúskodik az eddigi 15 Pro Cultura elismerésem és a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának ösztöndíja is. Ezeket összesen négy saját történelem tankönyvi modellemért kaptam. Szenvedélyesen szeretem a XX. századi életmód-és mentalitástörténetet és a zeneesztétikát, zenetörténetet.
Olyan 10-12 éves koromban kezdtem írni, de állandóan újabb kihívások vártak, így történt, hogy évtizedeket is kihagytam. Műveim megjelentek a Cimborában, a Hajdú-Bihar megyei Napló hasábjain, az Egyetemi Életben, a Históriában, a Modern Filológiai Szemlében, azŐszikékben, a Pannonkoktélban, a Kölcsey Társaság Évkönyvében, s legutóbb aVersmondó Folyóirat keresett meg, hogy legyek szerzőjük.
Az irodalommal kapcsolatosan nincsenek terveim, akármilyen furcsán hangzik is. Debrecenben tagja vagyok a Versbarátok körének, ami egy élő klub, s elég széles kapcsolatokkal rendelkezem a város kulturális életében. Szabad időmben szenvedélyes színház-és tárlatlátogató vagyok, s jómagam is szoktam kiállításokat megnyitni. Szerepeltem néhány antológiában, első önálló kötetem nyomdában van.
