Beléptem,
s nem tudom hol vagyok.
csarnok, vagy templom,
pedig harangja van,
tornya is, íves,
ajtaja megmunkált,
régi, de míves,
pár évet már megért,
kopott falából néznek az ablakok,
középen oltár,
üres.
Magamba néztem,
s nem tudom hol vagyok.
A sarkok megpakolva,
dohos a belső tér,
sötét alakok rongyokba bújva
vijjogva keringnek mint a szél,
és megmarkol valami láthatatlan,
idegen, nyálkás fajzat,
mellemre ül...vihog a karzat,
s szül.
Pattan a vipera tojása,
folyik a záp-iszony láva,
eltakar mindent bent,
s issza a kétség hínárja,
az aggodalom,
s a masszától epesár-sűrű a lélek,
megsárgul benne a nyugalom,
fájdalmat sziszeg a csend,
az orgona füstöt áraszt...
kereslek...
félek!
Hol van a hit,
a buzgalom,
a felkarolt szerénység,
a kőtemplom keménység,
a pontos merőlegesek,
a nyugalmas párhuzamosok,
a gátló átlók,
a fent-magasságok,
a mélységből kiáltások,
a súlypontok,
a mérlegek,
az emelők,
hol vannak?
- és leroskadok...
Előttem ott van a sarokkő...
s én azt hittem magam vagyok.
A szerzőről
Törvényes nevem Forró Elemérné, amit már, csak aláíráshoz használok. Leánykori nevem, Paszternák Éva.
Kisvárdán születtem, harmadik leánygyermeknek, nem a magam akaratából, 1962 december 9-én, egyszerű munkás-paraszt családba.
Szabolcs-Szatmár-Bereg a szűkebb hazám, amire büszke vagyok. Múltja, jelene egybeforrt az én sorsommal.
Nyírkarász, egy kicsi falu adott otthont szüleimnek, itt élek, itt dolgozok már 30 éve, mint óvodapedagógus.
Hívatásomat hittel, és szeretettel végzem. Hiszek egy fenntartó erőben, Istenben.
14 éves koromban félárva lettem, édesanyám egyedül taníttatott, ő volt az akire mindig felnézhettem.
Négy gyermekem van, és ők is hasonlóan hozzám, félárva sorsra jutottak.
Ennek lassan két éve.
Pontosan 2009 június 12-én írtam le első felnőtt fejjel írt versemet. Férjem halála óta rengeteg időt fordítottam önmagam képzésére, mivel az írást, úgy szoktam mondani, szinte csak rám dobták.
Megleptek az első kedvező kritikák, ismeretlen, és névtelen emberektől. A Virtus.hu online kulturális lap volt az anya-oldalam.
Később meghívtak más oldalakra is, köztük a Napvilág íróklubba, ahol az első meghívást kaptam egy felolvasóestre. Miskolcon történt, és mint élményre, mindig szívesen fogok visszagondolni.
Környezetemben, már elfogadott lett, hogy írok. Valaki szerint büszke lehetek rá, és az is vagyok, hogy Nyírkarász honlapján rendszeresen jelennek meg verseim.
Kapok itthoni felkéréseket, lehetőséget a bemutatkozásra.
Nem tudom meg lehet-e fogalmazni, miért írok? - Mert jó. Mert van mondanivalóm, szándékom a változtatásra, lehetőségem a tanításra, és elmesélhetem, hogy az élet küzdelem, de szép.
Jó hatással van a lelkemre, oldom a belső feszültséget, és ezzel másokat élményhez juttatok.
Nincsenek köteteim, még feldolgozás alatt sem. Terveim vannak.
Az első antológiás szereplésem előtt vagyok, amit a Comitatus folyóirat támogat. Jelenleg itt publikálok, és a taníványi láncolat irodalmi klubban.
Éva anya-könyve címmel vezetek egy internetes naplót, egyenlőre ez az én könyvem.
Kisvárdán születtem, harmadik leánygyermeknek, nem a magam akaratából, 1962 december 9-én, egyszerű munkás-paraszt családba.
Szabolcs-Szatmár-Bereg a szűkebb hazám, amire büszke vagyok. Múltja, jelene egybeforrt az én sorsommal.
Nyírkarász, egy kicsi falu adott otthont szüleimnek, itt élek, itt dolgozok már 30 éve, mint óvodapedagógus.
Hívatásomat hittel, és szeretettel végzem. Hiszek egy fenntartó erőben, Istenben.
14 éves koromban félárva lettem, édesanyám egyedül taníttatott, ő volt az akire mindig felnézhettem.
Négy gyermekem van, és ők is hasonlóan hozzám, félárva sorsra jutottak.
Ennek lassan két éve.
Pontosan 2009 június 12-én írtam le első felnőtt fejjel írt versemet. Férjem halála óta rengeteg időt fordítottam önmagam képzésére, mivel az írást, úgy szoktam mondani, szinte csak rám dobták.
Megleptek az első kedvező kritikák, ismeretlen, és névtelen emberektől. A Virtus.hu online kulturális lap volt az anya-oldalam.
Később meghívtak más oldalakra is, köztük a Napvilág íróklubba, ahol az első meghívást kaptam egy felolvasóestre. Miskolcon történt, és mint élményre, mindig szívesen fogok visszagondolni.
Környezetemben, már elfogadott lett, hogy írok. Valaki szerint büszke lehetek rá, és az is vagyok, hogy Nyírkarász honlapján rendszeresen jelennek meg verseim.
Kapok itthoni felkéréseket, lehetőséget a bemutatkozásra.
Nem tudom meg lehet-e fogalmazni, miért írok? - Mert jó. Mert van mondanivalóm, szándékom a változtatásra, lehetőségem a tanításra, és elmesélhetem, hogy az élet küzdelem, de szép.
Jó hatással van a lelkemre, oldom a belső feszültséget, és ezzel másokat élményhez juttatok.
Nincsenek köteteim, még feldolgozás alatt sem. Terveim vannak.
Az első antológiás szereplésem előtt vagyok, amit a Comitatus folyóirat támogat. Jelenleg itt publikálok, és a taníványi láncolat irodalmi klubban.
Éva anya-könyve címmel vezetek egy internetes naplót, egyenlőre ez az én könyvem.
