Füstdarabok szállingóznak:
Nyomok a tűz felé. Halál–
Arccal, porban fekve:
Eszményi, borús remény.
Ma Egyben meghal majd
Mindenki, és mindenkiben
Meghal az Egy. Üres, kitörölt
Halálplakátok áznak az ódon
Oszlopokon. Résnyi csendre
Nyit a fáklyavivő, elodázva
Meddő perceket. Vízcseppek
Gördülnek le az arc bércein
A völgybe, a füst jelét eloltva.
Forgó az élet, s rajta szentelték
Meg az áldozatot. Ma felállok
A dobogó fokára, s keresztemet
Szögekkel vésem tele, atomhegyre
Víve lelkemet. Minden tar, üres,
Semmi. Csöpög a tehetetlenség.
Eloldozom magamat, üres a sír.
A kő elgördítve. Egy halálportrén
Hagytam a halált, s míg a kép
Megöregedett, belém az örök
Fiatalság költözött hirtelen.
Egy füstdarab jele eltűnt.
A szerzőről
Székesfehérváron születtem 1985–ben, már tizenéves koromban érdeklődtem az irodalom iránt. Több száz verset írtam a mai napig, ezenkívül közel száz novellám, egy regényem, és egy bölcsességről szóló könyvem van kéziratban. Ezenkívül egy verseskötet publikáltam 2010–ben Angyalkönyv címmel. Spirituális témájú írásaim, meditációim száma is eléri a félszázat. Iskoláimat a Velinszky László Általános Iskolában és a Kodolányi Középiskolában végeztem. A Pannon Egyetem magyar irodalom és nyelvészet szakán szereztem meg a diplomámat Veszprémben. Az egyetemen behatóbban foglalkoztam Kosztolányi Dezső verseivel, ezenkívül pedig két irodalmi tudományos versenyen értem el első helyezést. A diplomamunkám is Kosztolányi Dezső ars poeticaként interpretálható verseivel foglalkozik. Az egyetemen jeles eredménnyel végeztem. 2008 óta írok napi szinten, így gyűlt össze a többszázas íráshalmaz, melyet mostanság kezdek publikálni. Több versem és novellám megjelent különféle folyóiratokban, és antológiákban. Az irodalomban példaképemnek tekintem József Attilát, írásmódja tekintetében Eszterházy Pétert. Verseimben főként filozófiai és spirituális témákat mozgatok meg. Úgy gondolom, hogy az irodalomban a legnagyobb hangsúlyt a diszpozícióra kell helyezni, s az olvasóra, hiszen a befogadó újraalkotja intertextusai révén az eredeti költeményt, s saját horizontjában egy új alkotást hoz létre. Az olvasó így válik társteremtővé. S a szavakat pedig a bölcsesség poétikájának útjára igyekszem terelni a cselekvés, az eszmélődés, és a szemlélődés aktusait figyelembe véve.
