Bágyadtan ül a levegő
Párkányomon, görbén,
Lábát lóbálja kócosra
Ázott madárkák énekén.
Fellegek menetelnek,
Lomhán haladnak el,
Kiélt tekintetük a földre
Hűvös fuvallatot lehel.
Homályból szőtt ruhájukba
Takarózik a didergő város,
Szürke fátyolt húznak,
Gúnyájuk mégsem gyászos.
Eltévedt cseppek játszanak
Még egyet a házak tetején,
Czernyit zongoráznak az
Integető platánok levelén.
A szerzőről
1988. április 1-jén születtem Szatmárnémetiben, Erdélyben. Jelenleg a soproni Nyugat- magyarországi Egyetem végzős hallgatója vagyok, formatervező-designer szakon, és ebben a gyönyörű városban élem hétköznapjaimat. Egész eddigi életemet körülölelte a művészet szeretete, amely nagyrészt annak köszönhető, hogy egy művészetet kedvelő és művelő családban nőttem fel. Gyermekkorom egy kis faluhoz kötődik, ahol időm nagy részét a természetben töltöttem, különleges kapcsolatba kerültem azzal a világgal, ami ott körülvett. Napokat töltöttem el a vidéket körülfont mezőkön és erdőkben, sétáltam, feküdtem a fűben, énekeltem és gondolataim mindig egy varázslatos világban jártak. Arra, hogy pontosan mikor vettem tollat a kezembe először, nem emlékszem, de az írás mindig egy kapcsolatot, egy eszközt jelentett ahhoz, hogy beszélgessek ezzel a világgal. Noteszeim teltek meg versekkel, mesékkel, amelyek gyermekiek, szentimentálisak és misztikusak voltak. Középiskolás éveimre a városba kerültem, ahol életem színtere lényegesen megváltozott, s a titokzatos és nyugodt környezetből egy ütemes és zajos világba kerültem. Itt az írás célja megváltozott, az új élmények, a serdülő fiatal gondjai, az első szerelmek kötöttek papírhoz. Komolyan az egyetemi éveim alatt kezdtem ezzel foglalkozni, és itt döbbentem rá arra, hogy mennyire fontos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be életemben az írás. Rengeteget kezdtem olvasni, írni, s mivel soha nem tanultam írást, igyekeztem autodidakta módon többet megtudni erről a mesterségről. Verseimet, elbeszéléseimet csak szerény számú közönségnek mertem megmutatni, majd a pozitív visszajelzések bíztattak arra, hogy nyilvánosan kezdjek szerepelni. Ennek köszönhetően verspályázatokon értem el helyezéseket, és művem megjelenéséhez is volt már szerencsém.
Írás közben egy természetfeletti érzés fog el, olyan dolog ez az életemben, ahol a legszabadabb vagyok, ahol bármit megtehetek, átélhetek és megteremthetek.
