Rád várok kiszáradt tengerfenéken,
Körülöttem végtelen horizont,
Metropolisz egy elhagyott vidéken,
Ragyog és fehérlik, akár a csont.
Univerzum mélyén rejtőző titok,
Jövőt formáló múltbéli zárvány,
Fásult lelkemben égő ajtó nyílik,
Pulzáló, örökmozgó szivárvány.
Nem félek, mert erősebb a hitem,
Hogy meglesz majd a végső megoldás,
Gigászi lényünk központja agyunk,
Szabadság szavát zengi szívem,
Nem kell többé fájdalmas lemondás,
Mi mindannyian Városok vagyunk!
A szerzőről
A nevem Bukros Zsolt, 1971-ben születtem, és kőrülbelül 12 éves korom óta írok. Nagyon szeretek minden műfajt, a sci-fit és a szépirodalmat egyaránt, csakúgy, mint a költészetet. Az utóbbi két és fél évben váltam igazán aktívvá, és jó néhány kiadványban nyertem publikálási lehetőséget, melyek közt szerepel: Sikoly irodalmi magazin, Új Galaxis, Lidércfény, Avana Arcképcsarnok, Megtalált remény antológia, és egyéb kiadványok. Néhány verspályázaton is sikerült dobogós helyezést elérnem, tavaly előtt első lettem egy fantasy pályázaton, tavaly pedig harmadik a legnagyobb amatőr sci-fi írók számára rendezett megmérettetésen, a Preyer Hugón, és a Sportszeretet mesepályázaton. Igyekszem a lehető legtöbb műfajban csiszolni képességeimet és tudatásomat, irodalomhoz viszonyomat pedig az imádat jellemzi. Célom olyan művek alkotása, amelyekkel örömet okozhatok másoknak, ezt egyben beteljesítendő élethivatásomnak érzem.
