Technikai megjegyzés: Ha az oldalon található hanganyagokat az adott napon egy adott időintervallumban már túlságosan sokan hallgatták meg, az egyes hanganyagok nem indulnak el, tehát csak később, vagy a következő napon lehet őket lejátszani. Aki mégis kíváncsi az egyes felvételekre, a kiadvány egész hanganyagát le tudja tölteni a főoldalról.

Hámori István Péter - A semmiségből lettél mindenem



Tudod, húgom, most rosszkedvű vagyok,
valahogy máma nem jött össze semmi.
Úgy érzem magam, mint utcasarok,
ahonnan lehet többfelé is menni.

Már nem tudom, mi szegte kedvemet,
tán egy rossz szó, egy kellemetlen ember.
Kedvem okához minden elvezet,
harcos vagyok, de nincs kezemben fegyver.

Tudod, húgom, az élet nagy kufár,
áruja hitvány, ám sokat kér érte.
Derűmet oltja a sok kis-muszáj,

amik közé már a vigasz se fér be.
A semmiségből lettél mindenem:
megszenvedem, hogy nem vagy itt velem.
A szerzőről


Hámori István Péter vagyok. 1945. május 7-én születtem, Miskolcon. Az általános iskolát Miskolcon, a gimnáziumot Budapesten végeztem, majd az Egri Tanárképző Főiskolán szereztem könyvtár-pedagógia szakos tanári diplomát.
Első cikkeim a Népszavában, a Mai Magazinban, országos és budapesti ifjúsági lapokban jelentek meg. Verseimet a Tisztás, a CET, az Ezredvég irodalmi folyóiratok, a Kelet-Magyarország és különböző szakszervezeti lapok közölték, közlik. Prózai műveimhez hasonlóan – melyek többnyire újságírói munkásságom kötetbe foglalt darabjai –, költészetemben is a publicisztika az irányadó.
Voltam – többek között – színházi díszletező, raktáros, anyagbeszerző, könyvterjesztő, jelenleg, nyugdíjasként, a Bányamunkás című szakmai lapot szerkesztem.
Eddig tíz könyvet jegyzek (részben magánkiadásúakat), ebből öt verseskötet, a legutóbbi, Képzelettánc címmel, 2007-ben jelent meg. Kiadás előtt áll egy német bányászverseket tartalmazó fordításkötetem.
Költői munkásságomért, 2002-ben, MSZOSZ Irodalmi Díjat kaptam.
Hitem szerint soha nem akartam felcímkézett költő lenni. Sem közéleti, sem alanyi. Sem pártos, sem általános. De nem kívántam függetleníteni magam a körülöttem és bennem zajló élettől, s elképzelhetetlennek tartom. hogy ne legyen markáns véleményem mindarról, ami embert érint. Ha ez azzal jár, hogy azok köze sorolnak, akik kimondják, amit éreznek, és akiket ez által, megosztott világunkban, az elesettek, kiszolgáltatottak, esélytelenek oldalán határoznak meg, büszkén vállalom. S amíg lesz erőm, hogy ehhez tartsam magam, tán értelme is lesz annak, hogy verseket írjak.
  
Jelzetek: ,