kérlek ma ne...
ne védj!
hagyj félni
kell hogy valóságával
átszáguldjon rajtam ez a nap
s ha majd a fény kulcsát
őrizni jő a hűvös alkonyat
elbújva a város zajától
- sudár nyírek alatt -
had legyek magam
kezed bársonygyolcsát
most ne tedd rám
áttetsző vagyok, mint a fellegek
valami fojtva robbanás
csendesedő érzése
legyek csak szíved felett
egy vékonyka ágon épp
tavaszt búg egy gerlice
- elbűvöl...bevallom éneke -
meglassít, felemel
s mint könnyű nyári zápor után a pára
tölti meg minden sejtemet
most, ma e dal vigyáz rám
ne ölelj át!
kérlek ma ne...
A szerzőről
1974. november 4-én születtem Hódmezővásárhelyen, és ma is itt élek négy szép gyermek büszke anyukájaként. A szülővárosomat csupán néhány évre hagytam el, akkor sem laktam túl messzire tőle. Makón, az Espesrit-ház tövében éltem, és a József Attila Gimnáziumban tanultam. Ezt azért említeném, mert ‘alkotásaim’-at is ott láttam először nyomtatásban, a JAG- Ifjúsági hírmondó hasábjain, ahová pedig úgy kerültek, hogy egy napon az egyik tanár úgy döntött, beszedi a füzeteket és osztályozza a füzetvezetést, külalakot stb. Na és a kapott jegyhez csak ennyi volt a fülszöveg: „A margókon és itt-ott lapaljon stb helyeken felvillanó hangulatszikrákat szívesebben olvasnám az iskolaújság hasábjain, mert bár van közöttük vicces, és élces, komor és kerek zönge, mégsem tudtam miattuk emelni a füzetkülalakra adandó osztályzatot.” Szófogadó gyerek lévén hallgattam Rá, és talán azóta van, hogy gondolataimat néha nem csak margókra vetem.
És hogy hogyan, példaként egyik írásomat hoznám, amit egy olvasó kérésére: „Egyszer megmutathatnád hogyan írsz!” alkottam válaszul.
olyan, mint egy lélekfonál
benned sarjadó gondolatnyi szál
s te kapsz készen hozzá gyöngyöket
válassz egyet, kezd azzal
felfűzheted
mások szavai válnak rajta(d) ékké
réseket, közöket is építs azért közé
vigyázz hogy ne maradjon ki egy sem
teljessége, mint kör lehessen
de ne feledd legbelsőbb éned ruhatátlansága kell
hogy az időhomokban versed ne múló nyom legyen
félelmed, álmod, teljes lényed beletedd
ha együtt van, rázd kicsit össze
tudod, mint Bond az italát
mert ha kevered
talán féligazság szorul belé
vagy igaztalan szó mi feldöntené
s nem lenne belőle végül liget
hol az olvasó szandálját letéve melléd ül
s kicsit maga is megpihen
A Lélekpercek, a Száz szerelmes vers , és a Megbúvó csillagok című Poet kiadványokban, valamint az Aranyecset Szalon :Száz rajz és gondolat az emberről című kiadványában jelentek meg már írásaim. 2008 óta tagja vagyok a Poet.hu irodalmi portál csapatának, és indulása óta Dél-Alföldi Művészeti Körnek.
