Ellobbant délutánba foszlott a fény
Fűbe öleltem Veled a Napot
Az idő magányom zöldjén ott hagyott
Hanyatt, nesztelen, surranó lábra kélt.
Falatnyi csöndbe pilledt képzelet
Csak a szél neszez bontott hajamban
S cseresznyevirág lehulló fuvalma
Ahogy szirmokat ejt pőre testemen.
Énem mozdulatlanságba szenderül
Míg betűimből életre fakadsz
Az óra moccanó perceken röpül.
Gondolatomba rejtve loptalak
Magamhoz zsongítva ömöllek körül
Mint búvó eget a bíbor alkonyat.
A szerzőről
Debrecenben születtem, alapvetően humán beállítottságú vagyok. Mindig is vonzottak a művészetek, az irodalom, de az utóbbi pár évben sokasodtak meg verseim, melyeket első verseskötetemben fogtam össze Lélek - Szirmaim címmel. A világhálón Maryam néven publikálom verseimet, ezen felül több antológiában is megjelentek az alkotásaim, hangosverseim. A honlapomon szemezgethetsz belőlük: http://maryamoldala.gportal.hu/.
Lírai impresszióim a lelkem legmélyéről fakadnak, pillanatnyi érzéseimet tükrözik. Miközben álmaimat, vágyaimat szavakká formálom, lelkem rezdüléseinek lenyomata fogalmazódik meg tollam sodrásában, a valóság és képzelet határán lebegve. Az alkotás számomra létszükséglet, menedék, olyan titkos kis világ, ahol nincsenek határok, tér és idő, csak „Én” vagyok. Rajtam keresztül Te is megláthatod önmagad, hisz a szívemből adok Neked…
Lírai impresszióim a lelkem legmélyéről fakadnak, pillanatnyi érzéseimet tükrözik. Miközben álmaimat, vágyaimat szavakká formálom, lelkem rezdüléseinek lenyomata fogalmazódik meg tollam sodrásában, a valóság és képzelet határán lebegve. Az alkotás számomra létszükséglet, menedék, olyan titkos kis világ, ahol nincsenek határok, tér és idő, csak „Én” vagyok. Rajtam keresztül Te is megláthatod önmagad, hisz a szívemből adok Neked…
