Bujdosók, véreim
Megvagytok-e még?
Meghaltatok-e már egyedül egy sötét szobában,
Voltatok e bátrak elfordulni magamagatoktól,
Letettétek- e a hiányt mielőtt szavatok elszorult?
Vagytok-e még?
Rejtegetitek- e még a jövő ösvényeit,
Az asszony és az ufópofájú kornétások elől,
Benne az emberiség titkos nagy reményeivel,
Melyhez minden készen áll, csak az érdekek vakulnak tovább?
Vár-e még a gitár a koncertre, miután megjöttetek
Az olcsó kocsma szódavizei és pénztelen kártyacsatái mellől,
Hogy beleüvöltsétek a mikrofonba a nemtudást, ami körülveszi
A századelő utazóját?
Születnek-e még túlságosan is őszinte versek, viselkedés nélkül,
Várnak e az idei égetésre reszketve az újabb kupacok?
Leszöktök-e még heccből a csövesekhez, Gyergyón és Szelmencen
Keresztül, vagy csak egy hétre el, hogy ne keressenek,
Akikkel össze vagytok zárva?
Hát, van-e odaát hipermarket a szomszédban
Drága antiszemita grófném, ki majd egy évszázadot
Vártál, hogy városod megszállóitól szabadulva,
Másik városod hódítói mellé térj meg az utolsó felvonásban?
Nem kívánom vissza szexuális zaklató koromat.
Elit-kutatók jó szava sem kell.
Nem mítoszotokat festek, csak annyifélét kell kérdeznem
Még…
Például, hol vagytok most, kik hiány lettetek
Mielőtt és miután, hogy hívják új testjeitek,
Melyik ócskapiac, melyik standján porladozik
Anyától gyerekig érő időmalmotok, el lehet-e kérni
A menthetőt a zsíros kezű cigányember rajkójától?
Mert nektek meg kell lennetek, régebb óta mint a Szentsei Daloskönyv,
Mint az újra fel nem énekelhető dalok, mert a hangfekvés is más a külföldi
Koszttól, vagy a hallelujára állt rá, rég kitérve a rocktérítőről,
Egy más faj istenéhez fohászkodva.
És a megvert szemű kisfiú nem mosolyog a Pajtás fotósa előtt.
Nem hiszi, hogy megvédik az újabb ruhától. A pártkatona elmaradt
Támogatása helyett új nem jön. Csak az éjszaka utasa, suhan végig
Eladni való tanyákon, házak felett és között,
Mindennap kinyitja perverz köpenyét,
Látod a semmit és ráismersz hétköznapjaidból.
Valahol most is él egy kusza festő, ereiben lüktet a vér,
De a durva, tépő szavak már készülődőben…
Apánk elfelejtett valamit megmondani,
Amit ő se tudott magának megfogalmazni.
A genezis óta megy ez. A természet rendje a feledés.
Mint a fizikából ismert „teljes, frontális ütközés”.
A biztonsági öv használata kötelező!
S a költészet legfeljebb a természetünk.
Vállalnunk kell, mert régen ő volt a haza,
Hogy most micsoda, arról jobb nem beszélni,
Különben is rejtély, hiszen ma nem jöttetek el hozzám,
Mivel nem származtatom magam a prófétáktól, csak azt
Tudom megírni amit láttam.
És az, véreim
Soha
Nem
Elég.
A szerzőről
Üdvözletem! Ország Balázs vagyok, születtem 1984-ben, Pécsen már gimnáziumban sem szerettem a magyar órát, főleg amikor a végén az egész osztály kórusban kezdte hülyézni az olvasmányok szerzőit. Neki is álltam verset írni. Első kedvenc kortárs költőm azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy leugrott a negyedik emeletről, (kötetének előszóírójára még biztosan emlékeznek a Célpont lelkes nézői...), más kedvencem csak simán rákban halt meg, de füzetformátumnál, nem is vitte többre! A nagy számat újságíró koromban fedezték fel (ezúton kérek elnézést Kaposmérő polgármesterétől a verébinvázióról szóló híreimért), jó kapcsolataimnak hála három versem meg is jelent a Somogyban. Miután ennél nagyobb sikert képtelen voltam elképzelni 1,5 év szünet következett. Ezután léptem be a tanítványi láncolat irodalmi klubba. Részt vettem az Amíg a készlet tart! c. antológia szerkesztésében, szerepeltem a Különszámban és ezzel el is jutottam máig. Szabad időmben legszívesebben idős bolhapiac árusokat hallgatok Vas Gereben, Moly Tamás jelentőségéről, vagy a barátaimat erősítem, azzal, hogy biztos szerencséjük lesz, ha külföldön felfigyelnek az ötleteikre. Fent nevezett Ország Balázsról még tudni kell, hogy az Archimédesz Művészcsoport tagja, amely tény ilyen állításokra kötelezi.
