1.
Lehet, kevés voltam
Nagyon. Örömnek, búnak
Hiábavaló, de mégis: igaz.
Hamisan sose szóltam!
Hiábavaló, de mégis: igaz.
Hamisan sose szóltam!
A könny, mely bánatom kísérte,
Kristállyá merevült arcomon
S a megfagyott, sötét égboltról
Csillagok zápora hullott rám;
Elömlött rajtam a fogyó hold
Márvány, hideg fényű halála –
S míg ébredést kért a feltámadás,
A világ a Megváltót nem találta.
Pedig jöttére várt az álmos világ!
Ébresztőt fakaszt rügyben a nap,
S a szivárványba burkolódzó viharkabát
Tavaszi záport fog ég alatt!
2.
Az úton a Kedves bandukol
Lóbálva kezét, mint aki ráér,
Felmosolyog az égre vidáman
S arcán táncolva éled a fény.
Ugye, te is látod, amit én?
Ugye a tavasz neked is dalol?
Egy ritmusra ver a szívünk
S zubog a testünkben a vér.
Látom, már nem vagy egyedül:
Válladra egy szelíd kéz simul,
S míg végigkísér utadon,
A szivárvány foszló színeiben
megmártózol valahol.
3.
(Tudom, túl sok voltam neked;
Márciusban a nap hevült,
áprilisra szénné égett,
májusra minden fény kihűlt.)
4.
Nem kell, hogy lásd, ha visszanézel,
hogy szakad vízesésbe a táj -
ahol a feltámadás ült reménykedve -
s egy emmausi névtelen tanítvány.
Kristállyá merevült arcomon
S a megfagyott, sötét égboltról
Csillagok zápora hullott rám;
Elömlött rajtam a fogyó hold
Márvány, hideg fényű halála –
S míg ébredést kért a feltámadás,
A világ a Megváltót nem találta.
Pedig jöttére várt az álmos világ!
Ébresztőt fakaszt rügyben a nap,
S a szivárványba burkolódzó viharkabát
Tavaszi záport fog ég alatt!
2.
Az úton a Kedves bandukol
Lóbálva kezét, mint aki ráér,
Felmosolyog az égre vidáman
S arcán táncolva éled a fény.
Ugye, te is látod, amit én?
Ugye a tavasz neked is dalol?
Egy ritmusra ver a szívünk
S zubog a testünkben a vér.
Látom, már nem vagy egyedül:
Válladra egy szelíd kéz simul,
S míg végigkísér utadon,
A szivárvány foszló színeiben
megmártózol valahol.
3.
(Tudom, túl sok voltam neked;
Márciusban a nap hevült,
áprilisra szénné égett,
májusra minden fény kihűlt.)
4.
Nem kell, hogy lásd, ha visszanézel,
hogy szakad vízesésbe a táj -
ahol a feltámadás ült reménykedve -
s egy emmausi névtelen tanítvány.
A szerzőről
Kilenc éves korom óta írok.
Kilenc éves korom óta írok.
Eleinte csak verseket írtam, hangulatokat próbálva meg elkapni és betűkbe fűzni.
A betűket gyerekkoromban színesben láttam, minden hanghoz is egy szín tartozott, még mind a mai napig emlékszem egy-két betű színére, aztán később ez a „színes-látásom” megfakult, majd megszűnt, ahogy egyre többet és többet olvastam, és fekete-fehérbe fordultak a szavak.
Az írás számomra varázslat; a képzelettel és a valósággal való bűvészkedés és folyamatos csodavárás eszköze…
Kedvenceim József Attila, Arany János, Weöres Sándor, Áprily Lajos, Puskin, Shakespeare a költők, és Jókai Mór, Szabó Magda az írók közül.
A betűket gyerekkoromban színesben láttam, minden hanghoz is egy szín tartozott, még mind a mai napig emlékszem egy-két betű színére, aztán később ez a „színes-látásom” megfakult, majd megszűnt, ahogy egyre többet és többet olvastam, és fekete-fehérbe fordultak a szavak.
Az írás számomra varázslat; a képzelettel és a valósággal való bűvészkedés és folyamatos csodavárás eszköze…
Kedvenceim József Attila, Arany János, Weöres Sándor, Áprily Lajos, Puskin, Shakespeare a költők, és Jókai Mór, Szabó Magda az írók közül.
