Kicsöng a remény,
foglaltat jelez
a balsejtelem.
Géphang se üzen,
kevésnek elég
sípszó után katonadolog.
Megnyúlt a szalag,
előre sosem,
de visszafelé sem forog.
REM-szakasz vívja
a büszkeségbe
fulladt forradalmat.
Zászlót döf bele,
megreped
a mosom kezeim jege.
Ébred a tudat,
álmos még a tükör,
hazudni vak vallatóinak.
Itt jön a nap
a megbocsátás nevében
küldeném a dalt.
A szerzőről
1987, november 23-án születtem Békéscsabán, gyerekkoromtól egy Bélmegyer nevű Békés megyei faluban éltem, jelenleg pedig Egerben lakom, lassan negyedik éve.
Tanulmányaimat az Eszterházy Károly Főiskola Képgrafika és Anglisztika szakán végeztem. Verstannal sajnos soha nem foglalkoztam, a versírás nálam mindig ösztönös folyamat volt, afféle feszültség levezetés. Infantilisabb formájában valamikor gyerekkorban kezdődött, talán tízévesen, s bár végigkísérte ezt követő éveimet is, sokáig nem mutattam senkinek verseimet.
Legelőször a 2009-es Kortárs Hangon irodalmi és illusztrációs pályázat eredményeként létrejött válogatott hallgatói kötetben (Kortárs Hangon '09) jelent meg írásom nyomtatásban, továbbá egy Radnóti-illusztrációm is bekerült a könyvbe.
Februárban megjelent Csendkirály című kötetem leginkább 18-20 éves fejjel írt verseket tartalmaz. „Szorítás” című írásom, mellyel a Tanítványi Láncolat Irodalmi Klub Elmúlás verspályázatát megnyertem, egy 2008-ban íródott vers, s nagypapám emlékét őrzi.Szintén a Tanítványi Láncolat Irodalmi Klub pályázatát kihasználva szerepelhet A megbocsátás nevében című versem a klub Hangadó című hangos antológiájában.
