Hamarosan Pécsre költöztünk, ott cseperedtem egészen 32 éves koromig, amikor is Budapest lett a lakóhelyem.
A fogalmazás már általános iskolában is jól ment.
Szerepelni viszont nem szerettem. Időről időre igyekeztem eldobni a gátlásaimat, persze bizonyos határok között.
1963-ban kezembe került egy könyv: Üvöltés: Szemelvények a beat irodalomból címmel. A cím sikeresen megtévesztett, nekem akkor a „beat” szó zenét jelentett.
Szerettem volna együttest alapítani és szövegeket is írtam már akkor. De költészeten nem törtem a fejem. A könyv felszabadított és beindult irodalmi tevékenységem 16 évesen. Azóta több, mint 20 év telt el s bár sokmindent kipróbáltam az amatőr színészettől a rockzenélésig, az írást sosem hagytam abba, s ez már így marad. Közben benőtt a fejem lágya s nem csak lendületből írok, hanem építkező módon, megtanultam számos versformát, folyamatosan igyekszem gazdagítani a tárházamat. Olykor túltermelékenységi válsággal küzdök.
Írok novellákat, esszéket is, de fő műfajom a költészet.
Állítólag humorom is van, de inkább csak szóban.
Mérsékelten realista-pesszimista alkatnak tartom magam.
Panaszra nincs okom. Rendszeresen publiklálok jobb-rosszabb lapokban, munkáim antológiákban is napvilágot láttak, csak az önálló kötet hiányzik a palettáról.
Még…”
A fenti szöveg a első kötetem bevezetőjének hosszabb részlete.
A kötet 1988-ban jelent meg. Címe: Testünk jele a papíron.
Követte még négy klasszikus, és egy elektronikus kötet.
2000-ben: Szél és Nap
2004-ben: Ülök a küszöbön
2008-ban: Kéreg és fátyol
2009-ben: Másnapra megenyhül
2010-ben: Nyüzsgő nyugalom címmel jelent meg kötetem.
Szerepeltek munkáim pályázatokon kisebb-nagyobb sikerrel, alapítója voltam a Kláris című folyóiratnak, majd a rövid életű Betűtenger című lapnak.
Az íráson kívül a szerkesztés és a tipográfia érdekel, szívesen bíbelődöm mások munkáival.
Könyveimet magam szerkesztettem és terveztem, némi módosítással el is fogadták a kiadók terveimet. Jelenleg a tanítványi láncolat irodalmi klub verskritikusa vagyok. Igyekszem együttműködni.
