Pusztító kés villan a szádban
nyelved helyett.
Gondolataim gyilkolod vele.
Kicsinylő szavad
szívembe ragadva
mocskos nyomot hagy,
mint utca szennye
tiszta szőnyegen.
Bennem élő gyermeklelkem
szilánkjaira töröd.
S én gyorsan felnövök.
Pengéd élétől,
mint vér szivárog
belőlem az önbecsülés.
Elvérzem egy mondaton.
S a közénk ékelődő
súlyos csendben
érzem
lassan
meghalok.
A szerzőről
Laczáné Bősze Judit vagyok, 1974-ben születtem Tatán.
Ma szülővárosom mellett, Komárom-Esztergom megye székhelyén, Tatabányán élek férjemmel és két gyermekemmel.
Hivatásom a pedagógia, végzettségem tanító és gyógypedagógus tanár. Jelenleg nem dolgozom, kisfiammal vagyok itthon szabadságon.
Irodalomhoz fűződő pozitív viszonyom kisiskolás koromig nyúlik vissza. Amikor megtanultam olvasni, egy másik dimenziója nyílott meg a világnak előttem. Olyan kincseket találtam gyermekkorom kis falujának könyvtárában, amik létezését nem is sejtettem. Akkoriban a verseket részesítettem előnyben. Mivel jó könyvek és kiváló irodalmárok kerültek a kezembe, ezért lassan nagy irodalomszerető lettem.
Kiskamasz korom évei alatt váltam igazi olvasóvá, regényolvasóvá. Magyar klasszikusokat olvastam, valamint a sok pöttyös és csíkos kötésű lányregényt. 12-13 évesen kinyílott előttem a világirodalom könyvtára is, válogatás nélkül szedtem le otthon a könyvespolcról a könyveket. Felnőttként megmaradtak életemben a regények és újra visszatértem a versekhez is. Klasszikusok mellett szívesen fordulok a kortárs írók, költők művei felé.
37 éves koromig csak olvasóként volt viszonyom a szépirodalommal. Amatőrként nem mondhatom el, hogy már régóta alkotok, nekem nincsenek serdülőkori zsengéim sem. Régóta érlelődött bennem, hogy írni szeretnék, de csak pár hónapja éreztem szükségét, hogy kiírjam magamból mindazt, ami foglalkoztat.
Ez év elején csatlakoztam A tanítványi láncolat irodalmi klubhoz, s azóta írok verseket. Az első jelentős irodalmi eredményem a Három az egyben pályázat hangos antológiai szereplés lesz.
A klub tagjaitól kapott kritikák, bátorítások, tanácsok segítettek abban, hogy el mertem küldeni néhány versemet a Csillagszemek irodalmi és közéleti portálra is, melyek ott nemrégiben megjelentek.
Írásaimban elsősorban önmagam kiteljesedését keresem. A mindennapi élet történéseit, érzéseit fordítom és írom le, sokszor azért, hogy magamat és a körülöttem lévő világot még jobban értsem. Fontos számomra az is, hogy a körülöttem élők is megértsék gondolataimat a verseim segítségével.
Bemutatkozó anyagom végén szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az antológiai szereplésre!
Ma szülővárosom mellett, Komárom-Esztergom megye székhelyén, Tatabányán élek férjemmel és két gyermekemmel.
Hivatásom a pedagógia, végzettségem tanító és gyógypedagógus tanár. Jelenleg nem dolgozom, kisfiammal vagyok itthon szabadságon.
Irodalomhoz fűződő pozitív viszonyom kisiskolás koromig nyúlik vissza. Amikor megtanultam olvasni, egy másik dimenziója nyílott meg a világnak előttem. Olyan kincseket találtam gyermekkorom kis falujának könyvtárában, amik létezését nem is sejtettem. Akkoriban a verseket részesítettem előnyben. Mivel jó könyvek és kiváló irodalmárok kerültek a kezembe, ezért lassan nagy irodalomszerető lettem.
Kiskamasz korom évei alatt váltam igazi olvasóvá, regényolvasóvá. Magyar klasszikusokat olvastam, valamint a sok pöttyös és csíkos kötésű lányregényt. 12-13 évesen kinyílott előttem a világirodalom könyvtára is, válogatás nélkül szedtem le otthon a könyvespolcról a könyveket. Felnőttként megmaradtak életemben a regények és újra visszatértem a versekhez is. Klasszikusok mellett szívesen fordulok a kortárs írók, költők művei felé.
37 éves koromig csak olvasóként volt viszonyom a szépirodalommal. Amatőrként nem mondhatom el, hogy már régóta alkotok, nekem nincsenek serdülőkori zsengéim sem. Régóta érlelődött bennem, hogy írni szeretnék, de csak pár hónapja éreztem szükségét, hogy kiírjam magamból mindazt, ami foglalkoztat.
Ez év elején csatlakoztam A tanítványi láncolat irodalmi klubhoz, s azóta írok verseket. Az első jelentős irodalmi eredményem a Három az egyben pályázat hangos antológiai szereplés lesz.
A klub tagjaitól kapott kritikák, bátorítások, tanácsok segítettek abban, hogy el mertem küldeni néhány versemet a Csillagszemek irodalmi és közéleti portálra is, melyek ott nemrégiben megjelentek.
Írásaimban elsősorban önmagam kiteljesedését keresem. A mindennapi élet történéseit, érzéseit fordítom és írom le, sokszor azért, hogy magamat és a körülöttem lévő világot még jobban értsem. Fontos számomra az is, hogy a körülöttem élők is megértsék gondolataimat a verseim segítségével.
Bemutatkozó anyagom végén szeretném megköszönni, hogy lehetőséget kaptam az antológiai szereplésre!
